hu | en

Hírlevél

Utaztatható előadások

utaztatható előadások

Vidéki táborok

vidéki táborok

Műsorfüzet

Panoráma

360 fokos panorámaképek

Társintézmények

Helytörténeti kör

Kiemelt támogatóink

Együttműködő partnerek

Médiapartnerek

Film > A hallgatás kényszere - filmvetítés
A hallgatás kényszere - filmvetítés
2017. október 04. 17:00

Puszt Tibor filmje a Gulág jelenségről

 

Emlékek nélkül, mert hallgatni kötelező

 

Iskolában egy osztályteremben becsengetnek. 10 éves gyerekek ülnek a padokban, a tanárnő a gulág történetéről kérdezi őket. Hallgatás, majd az egyik gyerek bátortalanul: "Elmentek az emberek dolgozni a gulágokra. Ott volt munka."

Lassan kiderül, hogy a gyerekek családjának egy része érintett a szovjet munkatáborokba való elhurcolásokban.  A gyerekek csak részben tudják elmesélni a történeteket, a szülők már többet tudnak, a nagyszülőknek már emlékeik vannak arról hogy, szülő, nagybácsi, nagynéni hazajött, meglett, él; a kevés dédszülőnek saját emléke van, melyhez történetek kapcsolódnak.

Kiderül, hogy Pesthidegkúton és Solymáron járunk. Ezek a történtek nem csupán gulág történetek, hanem Budapest ostromának története, mert akkor és itt gyűjtötték a hazugság hadifoglyait. Idehozták a Budán és a környék sváb falvaiban gyűjtötteket, nőket és férfiakat, hogy összeszedjék szükséges 150 000-200 000 hadifogoly kvótát. A történetek megelevenednek az idős emberek emlékező mondataival.

A filmben elhajtás és a visszaérkezés történeteit halljuk. A sváb településeken még erősebb a tragédia, hiszen sokan vannak akik, amikor hazaérnek és nem találnak senki rokont, mert közben kitelepítették családjukat.

Sok apró emlék, amit idősek mesélnek, az emlékezés hangját fiatalok veszik át. Mint egy lánc jelenik meg a filmben a múlt és jelen. Az elvitel és visszatérés között csak nevek és fényképek jelennek meg az ottmaradottakról, azokról, akik emlékeiket nem tudták hazahozni és elmondani. A visszatérők hozták hírüket, de elmondani sokszor nem volt kinek. A budai sváb falvakat lakosságának többségét már kitelepítették.

Itt állt a meggyötört fiatalon elhurcolt fiú vagy lány és mire visszatért egy csodának érezte, hogy túlélte a rabságot, és otthon nem talált senkit, azt sem tudta élnek-e szülei, nagyszülei.

A teljes hallgatásra volt ítélve...

A film végén gyerekek mesélik a történeteket iskolában, mert most már beszélhetünk róla és mert beszélni kell róla.

Puszt Tibor

 

Stáblista:

 

Puszt Tibor - rendező
Nagy Ernő, Puszt Tibor - operatőr
Fakan Balázs - dramaturg
Gál Anasztázia - I. asszisztens
Kis András János - II. asszisztens
Puszt Tibor - látvány-szcenika
Ákos Péter János - hangmérnök
Kürtös Előd - világosító
Tomasowszky Botond - kameraman
Puszt Tibor - vágó
Puszt Zsófia  - zenei szerkesztő
Tárcza Anna - naplóvezető
Dékány Zsuzsa - felvételvezető
Udvardy Anna - gyártásvezető
Sarudi Gábor - producer
Filmexpont Kft - gyártó

 

Budapest, 2016.

Információ

További időpontok