Rendező: Szilágyi Tibor
X     Dévai Zoltán
Y     Verebes Judit
Z     Virág György
W     Lőrinc Tímea
Jelmeztervező : Szélyes Andrea Natália
Díszlettervező : Perlaki Róbert
Művészeti munkatárs : Perlaki Ilona

Csurka Istvánt mindig az egyes ember történelmi dimenziókban is ábrázolható dilemmái érdekelték. Drámái ezért tulajdonképpen mindig egyazon témának a variációi, s a tematika, a tartalom azonossága mellett a poétikai variációk, eltérő alakzatok adják érdekességét. Tartalmi tekintetben persze sokféle kérdésfeltevést különböztethetünk meg a művekben. Csurka István színművei jószerivel értelmiségi drámákat, értelmiségi dilemmákat fogalmaznak meg; jelentőségük és értékük is ebben rejlik. Ha tetszik, e drámákat tematikai sorrendbe állítva az utóbbi negyven év Magyarországát is láthatjuk.

Aki utálta a rendszert, védte Csurkát. A darabbeli két jelkép közül csak az egyikről lehetett nyíltan beszélni, és az nem az ’56-ot idéző géppisztoly volt, azt valahogy egyensúlyba kellett hozni a másik tárggyal, és megmagyarázni, miért üres a hegedűtok: „X. »költségvetésében« kettős hiány, kettős deficit mutatkozik. Egyrészt úgy érzi, hogy elvesztette a konkrét forradalmi cselekvés lehetőségét. Másrészt eltűntek az eszmének azok a kézzelfogható jelképei, amelyek nevében cselekedhetne.” X. tehát „szenved, amiért nincs módja valódi tettre”, és mert „az ő világmegváltó forradalmár lelke a forradalom nélküli, megválthatatlan világban rohadt el”. Számára „a hétköznapok állóvizében” csak „ágyforradalomra”  van lehetőség, ezért javasol pótcselekvés gyanánt feleségcserét a baráti házaspárnak. „X. szerint ma csak így lehet forradalmat csinálni.” (Koltai Tamás kritikájából)

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.