hu | en
Facebook Facebook

Bérletek

Hírlevél

Utaztatható előadások

utaztatható előadások

Vidéki táborok

vidéki táborok

Műsorfüzet

Kiadványaink

Panoráma

360 fokos panorámaképek

Társintézmények

Helytörténeti kör

Kiemelt támogatóink

Együttműködő partnerek

Médiapartnerek

Tudástár > Pozitív válaszok Trianonra - Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint kulturális politikája
Pozitív válaszok Trianonra - Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint kulturális politikája
2017. november 15. 19:00

Dr. habil. Ujváry Gábor, CSc történész, levéltáros, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa kutatócsoport-vezető előadása

A Klebelsberg Kuno Hét programja

„Nehéz, szinte lehetetlen egy mostani fiatalnak megérteni, mit is jelentett az 1920-as és az 1930-as évek közéletében és közgondolkodásában Trianon traumája. Hogyan változtatta meg az Osztrák–Magyar Monarchia magyar értelmiségének alapvetően pozitív, a töretlen fejlődésben hívő világképét. Miként vált a Magyar Királyság gazdasági, politikai és kulturális szerepének, birodalmon belüli fokozatos erősödésének örvendő szemlélet elkeseredett útkereséssé, mely a kommunizmustól, a parasztállami álmoktól a turáni ősök kutatásán és az „egyedül vagyunk” nézeteken át a többnyire zavaros szélső-jobboldali ideológiákig terjedt, és általában kizárólagosságra tartott igényt.

(…)

Az általa okozott megrázkódtatásra azonban inkább negatív, kizárólag a tagadást hangoztató, a „Nem, nem soha!” – egyébként lélektanilag teljesen érthető és elfogadható – szajkózásában kimerülő válaszok születtek. Ezeknek pedig kevés közük volt a korszak politikai realitásaihoz. Velük szemben a Bethlen István vezette kormányok (1921–1931) – és minisztereinek jó része – olyan programot vallott, amelynek lényege az építkezés, a válságból való kilábalás szándéka volt. Magyarország az 1920-as évek elején még a bel- és a külföldi politikusok által is életképtelennek tartott államnak minősült. Ehhez képest az évtized végére nemzetközi összehasonlításban az ország helyzete már majdnem ugyanolyan kedvező volt, mint közvetlenül az első világháború előtt, egy hosszú ideig tartó folyamatos gazdasági fellendülés végpontján.

E sokak által csodaként megélt konszolidációban a kultúrpolitikának kulcsszerep jutott, mivel nemcsak a szavakban, de a valóságban is stratégiai ágazattá vált. Ez pedig elsősorban egy rendkívül ambiciózus és sikeres vallás- és közoktatásügyi miniszternek, gróf Klebelsberg Kunónak (1875–1932) köszönhető, aki rövid ideig a belügyi (1921–1922), majd a kultusztárcát (1922–1931) vezette Bethlen kormányaiban.”

Információ

További időpontok


Galéria