Ujváry Lajos festészetét egyszerű, tömör formaadás, mélyen izzó, lírai színvilág jellemzi. Az erdélyi Gyimesek és a dunakanyari tájak tájfestőjeként tartják számon.
A kiállítást megnyitotta Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész 2016. november 9-én 18 órakor.
Ujváry Lajost 1944-ben felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de a háború miatt tanulmányait már nem tudta megkezdeni. 1945. január 1-jén kétszáz hőgyészi falubelijével együtt az oroszok munkatáborba hurcolták. 1946. október 5-én érkezett haza és megkezdte Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait Szőnyi István növendékeként. 1949-ben eltávolították a főiskoláról, de Szőnyi István és Bernáth Aurél ajánlására visszavették.
1951-ben diplomázott Poór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. Diákkorában a magyar irodalom legjobbjaival levelezett, ekkor ismerte meg Szabó Lőrincet, Kassák Lajost, Remenyik Zsigmondot, Tersánszky Józsi Jenőt és Tamási Áront. Szinte valamennyiükről készített portrét, amelyeket 1960-ban a Csók Galériában mutatott be, ahol Kodály Zoltán, Szabó Pál, László Gyula is megtisztelték a fiatal művészt a jelenlétükkel. 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt. Majdnem 35 évig tanította a fiatalokat.
Élete folyamán egy kitüntetést sem kapott, csak a halála előtt egy évvel ismerték el művészetét, és megkapta a Munkácsy-díjat.
Élete folyamán több, mint 50 egyéni és csoportos kiállítása volt hazánkban és külföldön egyaránt. Műveit Párizs, Helsinki, Tokió, Kairó valamint több német és olasz város múzeumaiban és galériáiban láthatták.
A paraszti életforma régi rekvizitumainak és újabb jelenségeinek ábrázolója, különösen sokat foglalkoztatta az erdélyi székely falvak élete. Egyszerű, tömör formaadás, mélyen izzó, lírai színvilág jellemzi képeit. Az erdélyi Gyimesek és a dunakanyari tájak tájfestőjeként tartják számon.